A fogpótlásokkal szemben támasztott egyik fogászati alapkövetelmény, hogy ne károsítsa a szájképleteket.
A károsító hatás megítélése tekintetében azonban óvatosságra van szükség, mert a fogpótlással a szervezethez nem szervesen kapcsolódó, idegen anyag kerül a szájba és ennek kell a különböző felépítésű és rendeltetésű szövetek között tartós funkcionális kapcsolatot létesíteni, illetve az elvesztett fogak korábban viselt terheit a maradék fogazatra vagy a nyálkahártya csontalapzatra átvinni.

Ez a feladat nem oldható meg a beavatkozással érintett szövetek bizonyos fokú károsodása nélkül, mert a legjobb esetben is e szöveteket fokozott terhelés éri. Sajnos a gyakorlatban, különösen akkor, ha valaki nem megfelelő minőségű fogpótlást visel, ennél nagyobb a károsító hatás.

A fogpótlások készítésekor tehát, figyelembe kell venni, hogy mekkora a károsító hatása a foghiányoknak és mekkora lehet a károsító hatása a fogpótlás elmulasztásának. Alaposan tanulmányozni kell pl. a foghiánnyal szemben lévő fogak helyzetét és várható helyzetváltoztatását. A rágásban részt vevő fogak túlterhelését és a rágásban részt nem vevő fogak elváltozásának káros következményeit. A túlzott igénybevétel következtében kialakult kóros kopást, illetve az inaktívitás eredményeként létrejött szuvasodást.

Mindezeket és még számos szempontot szembeállítva a fogpótlás okozta kellemetlen hatásokkal, azt is figyelembe kell venni, hogy egy jó minőségű fogpótlással meg tudjuk szüntetni a foghiány kedvezőtlen esztétikai hatását és – a jó funkció eredményeként – a foghiánynak az egész szervezetre kiható káros következményeit. Amennyiben az összehasonlítás összességében kedvező eredményt mutat és a fogpótlás károsító hatása kisebb mint a foghiány károsító hatása,  akkor indokolt a fogpótlás készítése. Azt pedig, hogy adott esetben melyik típusú fogpótlás a legideálisabb az dönti el, hogy a tökéletes rehabilitációra való törekvés mellett, melyik fogpótlás használata jár a legkevesebb kellemetlenséggel a beteg számára.