Fogfájásról, ínygyulladásról, esetenként fejfájásról panaszkodnak a fogászat páciensei és ritka, hogy ennek az okát a szájban lévő, különböző összetevőjű fémekben keresnék.  

Mindennapi fogászati munkánk során gyakran találkozunk olyan fogsorokkal, amelyeknél a műfogak rágófelszíne alaposan elkopott, szinte teljesen sima. Ezek a protézisek általában nem fekszenek fel az ínyre sem tökéletesen, ezért könnyebben eltörnek. Az ilyen műfogsor természetesen nem alkalmas arra, hogy az ételt maradéktalanul megőrölje és a gyomor számára könnyen emészthető péppé alakítsa. Az egy darabban lenyelt táplálék pedig, a legkülönbözőbb gyomor és emésztési zavarokat okozhatja.

Ha valakinek fogpótlásra van szüksége, általában rögzített pótlást szeretne, ami beszéd vagy rágás közben nem mozdul el. Erre akkor van lehetőség, ha vannak még meglévő fogak. Ha már nincsenek, akkor megpróbálkozhatunk a fogbeültetéssel. Az utóbbi időben egyre többen választják az implantátumot, mint fogászati megoldást azért, hogy megmeneküljenek a kivehető protézistől. Ez részben örvendetes, mert azt jelenti, hogy egyre többen bíznak a fogbeültetésben. Másrészt viszont, úgy tűnik, hogy a kivehető protézis még mindig csak másodrendű megoldás a páciensek szemében. A fogak elvesztése nem mindig függ össze a korral, vagy az elhanyagoltsággal. Néha genetikai okok miatt veszítik el a páciensek a fogaikat és a csontállomány nem bírja el minden esetben az implantációt.  

Sokszor felmerül a kérdés, hogy melyik a jobb fogászati megoldás; ha a híd egy darabból készül, vagy ha több részletben. Ha a fogak erősek, jó állapotúak és esztétikai okok miatt lettek lecsiszolva, akkor az a legjobb és a legszebb megoldás, ha a koronák külön-külön készülnek el. Így, ha a későbbiek során bármelyik fog meghibásodik, nem kell az egész pótlást lecserélni és sokkal jobban visszaadja a természetes fog hatását.